Kor Kontroll TarsasagAz egészségtudatos életért!

Az ukrajnai menekültekkel rendszeresen találkozó, beszélgető Fuchs Ágnes, Hegedűs Ildikó és – a Traumaközpontban is közreműködő – Kepics Zsanett és Sebestyén Árpád ,tapasztalatait adjuk közre, a menedékkérők pszichiátriai, pszichoterápiás és pszichológiai kezeléséről, vagyis a hétköznapok történéseiről.

Hegyen, völgyön át...
A migrációs kríziseket és traumákat tárgyaló szekcióülésen Fuchs Ágnes, a Cordelia Alapítvány pszichiáter, pszichoterapeuta munkatársa beszámolt arról, hogy az Ukrajnából menekülők terápiás ellátása során milyen terápiás zökkenőket és kisimulásokat tapasztalt. „A pszichiáterként eddig megtanult és betartott határokat feszegetjük” – utalt arra, hogy eddig nem ismert nehézségekkel kell szembenézniük. Az egyik ilyen az időfaktor, hiszen sosem tudható előre, hogy egy vagy több alkalomra kell-e tervezni a terápiás munkát, nyílik-e lehetőség egy hosszabb folyamatra. Komplikálja a segítségnyújtást az is, hogy legtöbbször ők keresik a klienseket, ami merőben eltér a megszokott gyakorlattól, hogy a segítséget kérő kopogtat be a rendelő, vagy ambulancia ajtaján.
„Az első, jól megragadható kérdés , hogy lehet-e egy ülésben pszichoterápiás munkát végezni, ami annak idején már Freudra is jellemző volt (SST-terápia).” Az első együléses terápiás elméleteket azokban a magas GDP-vel rendelkező országokban dolgozták ki – például az Egyesült Államokban és Kanadában –, ahol elég szélesnek bizonyult a pszichoterápia iránti igény és a lehetőségek közötti olló. Ennek áthidalására kezdték alkalmazni ezt a módszert, amelynek lényege, hogy a terapeuta egyetlen alkalommal találkozik a klienssel. A krízishelyzetekben alkalmazott együléses pszichoterápia felépítése eltér a hagyományosétól – folytatta Fuchs Ágnes –, hiszen hiányzik mind az előkészítő szakasz, mind pedig a hosszabb után-követés. A 2000-es évek elejétől már az alacsony és közepes GDP-vel rendelkező országokban is elkezdték alkalmazni ezt a módszert, amikor nehezen volt hozzáférhető a pszichoterápia. Például egy kolumbiai fegyveres konfliktust követően ily módon nyújtott segítséget a helyszínen az Orvosok határok nélkül elnevezésű szervezet, de ezt a módszert alkalmazták a Katrina hurrikánt és egy haiti földrengést követően is.
Az ukrajnai válság kapcsán Ágnes a Fővárosi Önkormányzat által fenntartott és a kárpátaljai menekülteknek szállást nyújtó helyszínen, egy egri munkásszállón, valamint az ukrán nemzetiségi önkormányzat által fenntartott III. kerületi szállóban végzett konkrét munkáról számolt be. A három helyszínen szerzett tapasztalatok eltérnek egymástól. A kárpátaljai menekülteket kevésbé a háborús traumák, sokkal inkább az otthonteremtés problémái és a romákkal szembeni előítéletek foglalkoztatták. A bevezető beszélgetést követően bátrabban és nyitottabban keresték fel a szakembereket egyéni terápiás segítő beszélgetést kérve. Az egri munkásszállón azokat a családokat szállásolták el, amelyek tagjai az ukrajnai katasztrófavédelem kötelékében dolgozik. Az itt folytatott beszélgetések leginkább a csoporton belüli vitákról és feszültségekről szóltak. A harmadik helyszínen végzett munka volt a leginkább megrendítő, ahol a Magyarországon csak néhány napig tartózkodó emberek – főként nők és gyermekek – gyűltek nagy számban össze. A kezdetben bizalmatlan légkört egy kijevi irodalomtanárnő, majd egy kamaszlány szavalata oldotta fel. Végül felszínre került az agresszor elleni harag és gyűlölet, de az egymás iránti odafordulás és összetartás is. Ez a munka tanulságként szolgált arra nézve, hogy a menekülteket segítő szakembereknek proaktív módon kell felkeresni az érintetteket, és annak ellenére, hogy a keretek, a helyszín és a résztvevők folyamatosan változnak, az így elvégzett munka terápiás hatású.

A festőművész és a bipoláris lány
Az ukrán háborús krízis kapcsán szerzett tapasztalatokról szóló előadásában Hegedűs Ildikó pszichiáter és pszichoterapeuta áttekintette a traumák talaján fakadó pszichiátriai betegségeket. Tekintette át. „Bár a témában jelentős kutatások folynak, sajnos mindmáig nem tudjuk pontosan megjósolni, hogy a súlyos traumák hatására kiben fog kialakulni akut stressz, és kiben nem. Azt sem láthatjuk előre, hogy a későbbiekben kifejlődik-e az illetőben a poszttraumás stressz szindróma” – fogalmazott. Bemutatta az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága szervezésében önkéntesek számára tartott tréningjük anyagát, kiemelve a saját traumás múlt feldolgozásának és a segítő keretek megtartásának jelentőségét. Áttérve a pszichoterápiára, kiemelte annak atípusos jegyeit – hitelesség, titoktartás, elfogadás, odafordulás és személyre szabott megközelítés –, amelyek mindegyike nélkülözhetetlen a menekültekkel végzett munka során.
Ildikó beszél oroszul, így gyakran keresik fel bajba jutott, pszichés gondokkal küzdő ukrajnai menekültek az online térben. Elmesélte egy kétségbeesett anya esetét, aki néhány éve Katarban dolgozott, és 25 éves, felsőfokú végzettségű, bipoláris zavarral küzdő lánya Kijevben maradt, majd barátok menekítették Budapestre. Különböző csatornákon – telefon, What’sApp chat stb. – sikerült kapcsolatba lépniük, majd egy szállodában találkozniuk. A felírt gyógyszer hatására – amelynek kijuttatása nem volt könnyű a szigorú katari jogszabályok miatt – javulás állt be a lány állapotában, aki édesanyjával jelenleg Kréta szigetén él. A második páciens egy nyugdíj előtt álló, a háború hatására ismételten súlyos, pszichotikus depresszióval küzdő férfi, aki annak idején megélte a 2014-es donyecki eseményeket, mindenét elvesztette, akkoriban alakult ki az első dekompenzációja. Éppen egyiptomi nyaralása alatt tört ki Ukrajnában a háború, így Budapestre jött, az egyik közösségi oldalon keresztül érte utol a terapeutát, aki postán juttatott el hozzá papír alapú receptet. Időközben elveszettnek hitt édesanyját is megtalálta, és külföldön dolgozó lányával is találkozhatott. Esete jól mutatja, hogy a javulásban mennyire jelentős szerepet játszanak a családi kapcsolatok és kötődések.
A Magyar Helsinki Bizottság közvetítésével jutott el az alapítványhoz egy 44 éves, két kislányával érkező, súlyosan traumatizált anya, aki azt hitte, sofőri munkát vállalt, ám embercsempészek áldozata lett. Mindez krónikus disszociatív állapotban történt vele; a pszichiátriai szakvéleménynek köszönhetően menekült meg a börtönbüntetéstől. Valeri Pitlyk ukrán festőművésszel a kelenföldi vasútállomás aluljárójában találkozott először a szakember. A súlyos disszociatív és depressziós tüneteket mutató lány így jellemezte saját állapotát: „Kiestem az életből”. Jelenleg egy franciaországi faluban él, egy Kaliforniában élő ukrán pszichológusnő biztosítja számára az online pszichoterápiát. Az engedélyével kivetített festményeken a háborúval kapcsolatos negatív érzései tükröződtek, de felvillant a jövőbe vetett hit is.

Gyerekek krízisben
Az alapítvány munkatársai kiemelt figyelemmel kísérik a menekült gyermekeket, országszerte különböző helyszíneken, rendszerint menekültszállókon foglalkoznak az Ukrajnából érkező kicsikkel és nagyokkal. Kepics Zsanett gyermek- és ifjúsági klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológus például Fóton kísérő nélküli gyermekekkel, Egerben a donyecki régióból anyai kísérettel érkező 5-16 évesekkel, Szolnokon pedig egy mariupoli dzsúdóközpont kiskamasz sportolóival foglalkozott. A gyerekek általában alvászavarral, lehangoltsággal, magatartásprob-
lémákkal, pszichoszomatikus és poszt-traumatikus tünetekkel küzdenek. Nagyon megviseli őket a család szétszakítása, a szülőktől való szeparáció, megjelenik a harcoló apák fenyegetettsége miatt érzett előre vetített gyász, az előgyász is.
Nemcsak a gyermek, a szülő is krízisben van- ő is traumatizált, támogatásra szorul- nem lehet tudni, mikor ér véget a háború. Zsanett kiemeli a tolmácsok jelentőségét, mert nem csak a gyermek/kamasz és terapeuta közti áttételi kapcsolatra érdemes figyelni, hanem a gyermek és tolmács, a tolmács és terapeuta közti kapcsolatra is. Azt, hogy mennyire tud a terapeuta közel kerülni a gyermek történetéhez, meghatározza a tolmács hangolódási képessége, érzékenysége is.
Az egyéni és csoportos foglalkozások célja elsősorban a stabilizáció, az érzelmek kifejezésre juttatása, a gyermekek közötti kapcsolat erősítése. Rajzaikban egyértelműen kifejezésre jutottak/ jutnak a mélyebb fájdalmak, veszteségek, hiányok, szorongások, indulatok, a dramatikus játékok pedig segíttették/ segítik az egymáshoz való kapcsolódást.

Embercsempészet és nemi erőszak
Sebestyén Árpád, a Cordelia Alapítvány krízis-szakpszichológusa az elmúlt években folytatott tudományos kutatásai során azonosította az emberkereskedelembe kényszerített emberek személyiségvonásait és pszichés sérüléseit. Ez utóbbit – és főként a nagyfokú önértékelési zavart – hűen fejezik ki egy áldozat szavai: „Nem gondoltam, hogy bármire is viszem, bármire is alkalmas lehetek. Én csak erre voltam alkalmas. Mert erre használtak gyerekként, erre voltam méltó, erre voltam jó. Adta a helyzet, hogy ha gyerekként erre voltam (csak) jó, akkor mit csináljak felnőttként (semmi nem lehetek)?”
Hangsúlyozta, hogy a háború elől menekülőkre különösen érvényes a Costa és munkatársai kutatásain alapuló definíció: „Az emberkereskedelem pszichológiailag gyenge, sérült emberek szándékos kizsákmányolása személyes haszonszerzés céljából.” A határmenti településeken gyakran megtörténik, hogy az emberkereskedők megszólítják az ideérkezőket, térítésmentes szállást vagy szállítást kínálva számukra, amiért „cserébe” később a férfiakat munkára, a nőket szexuális szolgáltatásokra kényszerítik.
Sebestyén Árpád felidézte egy kelet-ukrajnai régióból menekült kliense esetét, akinek két társát útközben akna ölte meg, őt pedig egy katonai áteresztő ponton jelenlévő összes katona megerőszakolta. Az introvertált, zavart, kommunikációra csak részben nyitott páciens a kríziskezelés során arra a kérdésre, mi történik most vele, azt felelte, hogy haragszik. Haragja tárgya az orosz elnök. Ezt követően oly módon nyilvánította ki a haragját, hogy negyedórán keresztül verte egy párnával az íróasztalt (az orosz elnököt a helyébe képzelve), olykor artikulálatlan hangok kíséretében. Ez a reakció teljesen természetes ebben a helyzetben – jegyezte meg a szakember. Az érzelmi ventiláció felszínre kerülése után a menekült megkönnyebbülést érzett, amit megváltozott, nyitottabb testbeszéddel kísért énekléssel fejezett ki. A második ülésen pedig már a szégyenéről és bűntudatáról is tudott beszélni. Sebestyén azzal zárta előadását, hogy a sikeres megküzdéshez élet- és helyzettapasztalat, mentális-kognitív adottságok, intelligencia, megküzdési rugalmasság, társas támasz és támogatás, életszemlélet, valamint érzelemszabályozási jellemzők (érzelmi intelligencia) szükségesek.

Boromisza Piroska
Forrás: Lélekemelő / Pszichiáterek magazinja / 2022.decembere